Teteje
A hős apa hozzátáplál - Nutriklub
fade
654
single,single-post,postid-654,single-format-standard,eltd-core-1.0,flow-ver-1.3,eltd-smooth-scroll,eltd-smooth-page-transitions,ajax,eltd-blog-installed,page-template-blog-standard,eltd-header-vertical,eltd-sticky-header-on-scroll-up,eltd-default-mobile-header,eltd-sticky-up-mobile-header,eltd-menu-item-first-level-bg-color,eltd-dropdown-default,eltd-header-style-on-scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-4.11.2.1,vc_responsive
Nutriklub / Hozzátáplálás  / A hős apa hozzátáplál
palacsinta3

A hős apa hozzátáplál

Írta: Sándor Péter Tóth

Apaként kicsit másként működik az étkezés, a hozzátáplálás és minden gyerekek körüli kérdés, mint anyaként, de azt gondolom, ez családonként, apánként változó. Vannak passzív apák, akik nem vonják be magukat a gyereknevelésbe, vannak, akik megijednek a kihívásoktól vagy éppen hamar feladják és vannak a mindenbe önként bevonódók, mint amilyen én is vagyok.

A fiam sokáig volt anyatejfüggő. Őt a feleségem 10 hónapig szoptatta és bizony a világon a legcsodálatosabb dolgok egyike látni és hallani, ahogyan ütemesen, hatalmasakat nyel a baba, majd boldogan nyúlik el az édesanyja vállán egy hatalmas büfivel megköszönve a finom kortyokat. Aztán amikor elkezdődött a hozzátáplálás, úgy érzetem, szintet léptem, mert végre nem csak a pálya széléről figyelhettem az eseményeket, hanem ténylegesen részt vehettem az etetésben. Persze amiről az ember fia azt gondolja, hogy a világ legegyszerűbb folyamata, arról a gyakorlatban kiderült, hogy bizony jóval bonyolultabb, mint képzeltem. Az a kép élt a fejemben, hogy egy kanálra és egy kis adagnyi gyümölcspépre lesz szükség, na meg az étel kanalazgatására és máris boldoggá teszem a gyermekemet. Azt persze nem kalkuláltam be, hogy a gyerek nem egészen gondolja így és eleinte vadul hadakozik az idegen ízek ellen. A kislányunk óvatosan, megfontoltan, de érdeklődve kóstolgatta az új ízeket. Minden lázba hozta, amit ehetőnek gondolt és persze nagyjából mindenről azt képzelte, hogy ehető. A kisfiúnk furcsán, gyanakodva méregette az orra elé tolt kanál tartalmát, sokszor vadul tiltakozott kóstolás előtt, végül evett. Aztán szépen megtanulták a kanalat használni, majd egy idő után mindkét gyerekünk boldogan etetett minket. Fantasztikus élmény minden pillanata akkor is, ha tetőtől-talpig maszatos lesz az egész család. A kislányunk első pillanattól kezdve nagyon komolyan vette az evést, alaposan megfigyelt, megrágott minden falatot, ám a fiúnk az evésből is viccet csinál. Amikor már tele a pocak, azzal játszik, hogy a kanál tartalmát a fejére, arcára kenegeti, majd nagyot nevet, mintha értené a nővére egyik kedvenc Halász Judit dalának tartalmát: “Rákentem a hajamra, nem gondoltam magamra.”

Az orvos és a védőnő tanácsa fontos, mindig is komolyan vettük, de a gyerek igénye még ezeknél a tanácsoknál is fontosabb. Hiába mondja az orvos, hogy a gyerek igen szépen gyarapodott öt hónapos korára, nyugodtan kezdjük el a hozzátáplálást, ha a gyerek még nem érett meg rá. Nálunk úgy alakult, hogy a kislányunk alig öt hónaposan kinézte az ételt a szánkból és óvatosan, de örömmel vetette bele magát a kóstolásba. A kisfiúnk 6 hónaposan kezdte az ismerkedést az anyatejen kívüli ízekkel és bizony nagyon nehezményezte, hogy neki mindenféle – szerinte – borzalmas ízeket kell a szájába vennie. Minden új íznél, minden egyes falatnál fintorgott, tiltakozott, elfordult, de néhány alkalom után örömmel hajolt az étel felé és kért még, még, még. Nálunk mindkét gyerek képes lenne reggeltől estig zöldséget és gyümölcsöt enni. Az oviban a kislányunk addig vesz a gyümölcsös tálból, amíg csak van benne finomság.

Hibákat persze néha elkövettem. Eleinte azt gondoltam, majd egy tányérból eszek a fiammal, egy falat neki, egy nekem, de rá kellett ébrednem, hogy nem jó egy tányérból enni, már csak higiéniai okokból sem, de főként azért nem, mert ilyenkor nem lehet jól felmérni a gyerek által megevett mennyiséget. Persze a legjobb, ha hozzászokik a saját evőeszközökhöz és tányérhoz, hiszen ő is a család teljes jogú tagja, ez kijár neki és meg is kell tanulnia használni.

Egy ülni tudó, ügyes hat hónapos már bevonható a közös étkezésekbe akkor is, ha még mást eszik, mint az asztaltársaság többi tagja. A közös evések nagyon fontosak és az, hogy adjuk meg a módját: szánjunk időt az étkezésre, mindenkinek legyen saját evőeszköze, tányérja, mindenkinek jusson elegendő étel és evés után jöhet a közös ejtőzés (khm… míg anya mosogat). Az étel nem játék, de azért az etetés még lehet jó móka! Semmi sem tiltja, hogy jól érezzük magunkat az asztalnál és evés közben nagyokat nevessünk. Anyával enni nagyon jó, de ha apával eszik a gyerek, az bizony az étkezést más dimenzióba emeli: nincs szigor, lazulnak a szabályok (bocs, anya!). A legjobb persze a közös étkezés, amikor mindenki együtt ül az asztalnál. Ennél csak egy dolog lehet jobb: apával nasizni, hiszen amit apa eszik, az csak jó lehet (friss és aszalt gyümölcsök, csoki, kekszek).

A gyerekek előtti időkben nekem jutott a konyhamalac szerepe, ugyanis a feleségem nem mondható nagyétkűnek, így mindig hagy valamit a tányéron, amit én persze nem szeretnék kidobni vagy újramelegíteni. Most már nem csak azok a falatok várnak, amiket ő meghagy, hanem a két gyerek maradéka is. Így lett belőlem apa, a hős konyhamalac.

Nincsenek hozzászólások

Hozzászólás