Teteje
A szilárd ételek csatája
fade
636
single,single-post,postid-636,single-format-standard,eltd-core-1.0,flow-ver-1.3,eltd-smooth-scroll,eltd-smooth-page-transitions,ajax,eltd-blog-installed,page-template-blog-standard,eltd-header-vertical,eltd-sticky-header-on-scroll-up,eltd-default-mobile-header,eltd-sticky-up-mobile-header,eltd-menu-item-first-level-bg-color,eltd-dropdown-default,eltd-header-style-on-scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-4.11.2.1,vc_responsive
Nutriklub / evési nehézségek  / A szilárd ételek csatája
ételek

A szilárd ételek csatája

Írta: Csilla Gyarmati

A hozzátáplálás, az új ízek bevezetése, illetve a szilárd ételekre való áttérés véleményem szerint minden anyuka és apuka számára kulcsfontosságú kérdés, hiszen hatalmas felelősséget rejt magában. Az, hogy milyen ízekkel, milyen ételekkel ismertetjük meg gyermekünket nagyban kihatással lesz későbbi étkezési szokásaira, az étkezéshez, az ételekhez való hozzáállására.

Ez, a csecsemő, kisgyermek életében fontos és meghatározó „esemény” azonban számos csapdát rejt magában a szülőre nézve. Sokszor akaratlanul hibázunk, és legyünk bármennyire is körültekintőek, egy nem kellően átgondolt szülői magatartás vagy egyéb, rajtunk kívülálló okok komoly károkat okozhatnak, melyeket később sokkal nehezebb kezelni.

Az én történetem a szilárd ételek elfogadtatásáról szólt és szól még most is. Kezdetben a kislányom mindent előszeretettel megevett, kezdtük az „előírt” gyümölcsökkel, zöldségekkel, húsokkal. Gyümölcsből és zöldségből nem tudtam neki olyat adni, amit ne szeretett volna, szerencsére nálunk allergiás reakciók sem jelentkeztek. Húsokat is szívesen fogyasztott a kislányom, de csak mértékkel. A vesszőfutásunk akkor kezdődött, amikor elkezdtem neki bevezetni a szilárd ételeket, mivel akkor teljes elutasítással találtam szemben magamat: a gyerek öklendezett, elfutott. Már elmúlt egyéves, volt nyolc foga, de nem akart keményebb szilárd ételeket enni. Ezt a reakciót annak tudtam be, hogy még aktívan fogyasztott anyatejet. Próbáltam segítséget kérni szakemberektől (gyerekorvos, védőnő) és anyukáktól, de a legtöbb helyen elutasításba és értetlenkedésbe ütköztem. Szomorúnak tartom, hogy kezdő anyaként nem fordulhattam oda, ahová „hivatalosan” kellett volna, hanem az internetet böngészve, különböző fórumok „anyagából” kellett dolgoznom. Végül a talált információkat felhasználva jártuk be a saját utunkat a kislányommal. Először kisebb-nagyobb darabokra tört kekszekkel próbálkoztam több kevesebb sikerrel, de meg is álltunk ezen a szinten. Kenyér vagy kifli nálunk szóba sem jöhetett, maximum úgy, hogy valamilyen tejtermék mellé kapta, joghurtba áztattam be a darabokat, stb. Hogyan sikerült végül eredményt elérnem? Nem adtam fel és a lehető legextrémebb trükköket vetettem be: zöldséges fasírtokat gyártottam, házi tejtermékeket (krémtúrót, gyümölcsjoghurtot, tershake-t) készítettem halomra és ezek mellé csempésztem be a kiflit, a kenyeret, zabpehelyből készítettem puha és egészséges falatkákat, sütiket, stb.

Még mindig nem nyertem meg a csatát, hiszen a kislányom még mindig kap anyatejet (22 hónapos múlt), ami következtében még mindig nem tudott megbarátkozni a kenyérfogyasztással. Hogy mi az én történetem tanulsága? Csak annyi, hogy számoljunk le végre a klisékkel (pl.: 1 éves kor felett már kell kenyeret ennie a gyereknek) és bár a gyerekeknek tervezett étrendek követendő példák, de nincsenek kőbe vésve. Az ételeket úgy kell összeállítani, hogy azok kellően táplálóak legyenek és a fogyasztásuk örömet okozzon a gyermekünknek.

Nincsenek hozzászólások

Hozzászólás