Teteje
Pépesítésre föl - Nutriklub
fade
592
single,single-post,postid-592,single-format-standard,eltd-core-1.0,flow-ver-1.3,eltd-smooth-scroll,eltd-smooth-page-transitions,ajax,eltd-blog-installed,page-template-blog-standard,eltd-header-vertical,eltd-sticky-header-on-scroll-up,eltd-default-mobile-header,eltd-sticky-up-mobile-header,eltd-menu-item-first-level-bg-color,eltd-dropdown-default,eltd-header-style-on-scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-4.11.2.1,vc_responsive
Nutriklub / Hozzátáplálás  / Pépesítésre föl
nutriklub_1000_tipp_1000_nap_pepesitesre_fol

Pépesítésre föl

Írta: Adrienn Nagy

Nem titok, hogy nagyon nehéz volt rávenni magamat, és elkezdeni. Végülis a tápszerre is nehezen álltunk át. Nekem lelkiismeret furdalásom volt, mert nem tudtam 6 hónapos koráig szoptatni, csemetém pedig hasfájós lett a tápszertől. Ezt a részét gyorsan orvosoltuk egy tápszer váltással. Én kiakartam várni a 6 hónapot, mindenki más pedig azzal fárasztott, hogy adjak már valamit enni annak a gyereknek.

Halkan jegyezném meg még mindig az első gyerek, tehát majd haladunk szépen, ahogy meg van írva, vagyis ha őszinte akarok lenni, akkor igazából úgy haladunk, ahogy én felkészülök a következő lépésre. Tudom, hogy közhely, de nagyon gyorsan telik az idő, én meg csak kapkodom a fejemet, és szeretném a pillanatokat átélni, és megélni…

Számomra ez egy nagyon izgalmas időszak. Egyszerre volt bennem kíváncsiság és félelem.

Azt hiszem, ez az a fejezett ahol még inkább odafigyelek arra, hogy betartsam a helyes sorrendet, jöhetnek a könyvek, az okos telefon, a google. Igen eljött a googlizás ideje is, de nem, úgy ahogy gondoljátok. Püré függő lettem, így újabb és újabb recepteket vadászok.

Mivel korán tápszerre kellett váltani, így a védőnő tanácsára már az 5. hónapban zöld jelzést kaptam, hogy elkezdhetek neki mást is adni, mint tejcsit. Nem baj, gondoltam én kivárok. Majd egyre nőtt bennem a kíváncsiság. Majd meggyőztem magam, hogy párnap ide-vagy oda már nem számít, így hát ugorjunk fejest a pürébe. Később ezt akár szó szerint is lehet értelmezni.

Tejpéppel indult a móka, nagyjából egy hétig napi egyszer ezt kapott olyan kis mennyiségben, hogy utána még a tej adagot is simán megitta. Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy itt az ideje az almának. Én a bátor anyuka újra értelmeztem a hozzátáplálás fogalmát, ezt a kombót nagyjából másfél hétig vezettem be neki, úgy hogy minden nap növeltem az adagot…

Majd pedig egy újabb reggel hirtelen szárnyakat kaptam, és szépen sorban jött a krumpli, a sütőtök…Az alma és a tejpép pedig megmaradt mentőövnek. Minden új alapanyagot almával párosítottam, így az ismeretlen íz mellett ott volt a már jól ismert íz világ is.

Aztán itt van egy újabb lépcsőfok, amit még nem ugrottam meg. Be kell vezetni a glutént. Örömmel, de a gyereknek nincsen foga, tehát nem tud rágni (mondjuk ez helytelen állítás, mert egyik este az usb kábelt simán szét nyammogta). Na de vissza a kiflihez. Mi lesz, ha a kifliről lepergő morzsaszem megakad a torkán. Tudom, adok neki inni, de élesbe valahogy nem megy. Sütöttem neki baba sütit is, nagyon bátran oda is adtam neki. Tényleg ügyesen nyammogott rajta, csak én kaptam vagy 3x infarktust, amikor láttam, hogy 1-1 nagyobb darab ragadt a szájában (nagyobb darab?? értsd anya-para kifejezés). A sütik sorsa, a darálás lett, illetve apával is rákattantunk.

Nem adom föl, de erre még gyúrnom kell, addig is mixelek tovább!

Lassan egy éves lesz a csemetém. Minden akadályt szépen vettünk. A kanállal meg azzal, hogy a kanál tartalmának a szájában kell landolnia nem volt különösebb problémánk. Kivéve azt a néhány alkalmat amikor egy szem magzatom úgy döntött jól mutat a színes pép a ruhán, padlón, falon, vagy rajta…

Ma pedig már a püré nem is igazi püré, Kicsit darabosabb, Mivel még csak két foga van óvatosabb vagyok. A legjobb pedig mindíg az amit anya és apa eszik. A vicc az egészben 7 napból 5 alkalommal tuti ugyan azt eszi amit mi, csak pépesebb verzióban, és még így is izgalmasabb a miénk.

Üveges vagy saját gyártmány?

Nem tagadom nagyon vártam már, hogy pürésítsek, és szuper kis „koktélokat” keverjek a babának.
Egészen odáig (nagyjából 1 hónapig), azt mondtam, hogy majd én megcsinálom minden alkalommal frissen az ebédet, (vagy kiveszem a fagyasztóból, a maradékot), amíg rá nem jöttem, hogy a tél végén igen nehezen fogok friss barackot találni. Ekkor nyúltam először az üveges kaja után. Majd jöttek a nyűgös napok, meg a jó idő, meg a…és igen hamar rájöttem, hogy nincsen annak az üveges kajának semmi baja sem. A kész bébiételeket úgy kezelem, mint a zacskós leveseket, felturbózom őket, így csináltam is valamit meg nem is, friss is meg nem is. Ez a procedúra, a másra nem is a lelkiismeretemnek simán jó.

Most pedig hogy már igen sok mindent megeszik, vagy megehetne gyorsan elhatároztam, hogy amikor csak tehetem főzök, és nem külön mindenkinek, hanem ugyan azt esszük.

Van még mit tanulnom, de első gyereknél azt hiszem szépen haladok.

Nincsenek hozzászólások

Hozzászólás